Ki volt Páli Szent Vince
Rólunk
De Paul Vincent 1581-ben született Dél-Franciaország egy kis falujában, Pouy-ban. Szülei szegény földművesek voltak, nehezen nevelték hat gyermeküket. Ebből a szerény környezetből indult történelmi hivatásának útjára a 17. század legnagyobb szelleme. A tehetséges pásztorgyerek 15 éves korában Daxba, a ferencrendi atyák kollégiumába került. Itt jótevője, egy gazdag ügyvéd segítette, vállalta taníttatásának költségeit. Daxból Toulousebe települt, magasabb szinten folytatta a tanulást. Itt saját erejéből kellett eltartania magát. Leleményessége, szervező képessége már korán megmutatkozott. Intézetet hozott létre gyerekek számára, akik szeretettel és ragaszkodással vették körül, s nem voltak már megélhetési gondjai. 1600-ban pappá szentelték. Fiatal pap korában távol állt tőle a szentség, eleinte csak egy jól jövedelmező egyházi állásra vágyott, hogy gondtalanul élhessen. A jó Isten szándéka más volt! Nagyon sok megpróbáltatás után adta föl földies céljait és fogadta el a küldetést, melyre Isten rendelte. Élete kész kalandregény. Volt rabszolga Tuniszban, ahonnan sokévi szenvedés után, viszontagságos úton szökött haza, majd ártatlanul lopással vádolták és börtönbe került. Ez adta az utolsó lökést megtéréséhez. Rádöbbent arra, hogy Isten a szegények szolgálatára és evangelizálásra küldi őt. Vince tisztelendő úr megszervezte, hogy a jómódú polgárok adakozzanak a szegényeknek. Jelentős mennyiségű alamizsnát gyűjtöttek, szeretet raktárakat állítottak föl, s onnan történt az elosztás. Íme, a mai karitász gyűjtésmódját megtaláljuk háromszáz évvel ezelőtt a szeretet apostolánál. - Szegényházakat alapított, hogy megszüntesse a koldulást. Felvállalta az elmebetegek és gályarabok lelki gondozását. Kiváló szervező képességével, karizmatikus személyiségével több pénzt gyűjtött össze a háborútól sújtott vidékek számára, mint amennyi pénz volt Franciaország összes bankjaiban. Hatalmas szeretetével megnyitotta az emberek szívét. Gabonát, vetőmagot küldött, ekéket, szerszámokat szerzett be az elpusztult gazdaságok számára. Egész karavánokat indított útnak élelemmel és ruhával a nélkülözőknek. Párizsban megszervezte a menekültek ellátását, népkonyhákat állított föl, felügyelt, irányított. Jelszava volt: "Szeressük Istent, de a két kezünk munkája és arcunk verítéke árán". Nevéhez fűződik sok más tevékenység is. Szent Vince a szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek segítője, szerzetesrendek (lazarista, irgalmas nővérek), szemináriumok alapítója, misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció mestere, a háború, nyomorúság és az éhség leküzdője, 1660-ban adta vissza lelkét Teremtőjének. A szegények és gazdagok egyformán szerették, már életében szentként tisztelték. 1729-ben boldoggá, 1737-ben szentté avatták.