In memoriam
Rólunk
- Kati
Hogyan alakult újjá a Páli Szent Vince Társaság Magyarországon?
Megemlékezés az alapító elnökről,
Házi Józsefné Tóth Katalinról
Egy szomorú miskolci édesanya 1990-ben elindult betegzarándoklatra Lourdes-ba, fiával, a súlyos mozgásképtelen Zsolttal, hogy a Szűzanya segítségét kérjék gyógyulásához. Itt ismerkedtek meg a francia Páli Szent Vince Társaság önkénteseivel, akik nagy szeretettel segítették, támogatták őket. Sajnos Zsolt nem gyógyult meg és 1991-ben bekövetkezett halála után édesanyja Házi Józsefné, Kati elhatározta, hogy teljesíti fia szeretetteljes óhaját: nálunk is meg kell valósítani a Lourdes-i szellemiséget. Jó lenne, ha Magyarországon is lennének ilyen önkéntesek, s itthoni sorstársai is részesei lehetnének a szent vincés munkában kiteljesedő szeretetnek és törődésnek, amit Lourdes-ban tapasztaltak meg. Zsolt gondozója, Pascal Pesneau bemutatta Katit a világszervezet akkori elnökének, Amin A. de Tarazzi úrnak, aki megkérdezte tőle, hogy elvállalná-e a társaság magyarországi újraélesztését. A barátság és a levelezés útján tartott kapcsolat természetessé tette az igenlő választ.
Az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő 16 fős csoportot 1992 decemberében, a mellettük működő Szent Imre ifjúsági csoportot 1993 májusában iktatta be a Nemzetközi Főtanács. Ezzel Magyarország újra tagja lett a szervezetnek. A felvétel – minden csoportnál aki felvételt akar nyerni – több hónapos elismert munkával érdemelhető ki. Házi Józsefné irányításával, Kovács László diósgyőri plébános úr lelki vezetésével elkezdődött a vincés karitatív munka.
Ekkor kezdtek segíteni a francia és belga vincések, testvércsoportok. A diósgyőri római katolikus plébánia használatba adta a Puskás Tivadar u. 4. szám alatti lepusztult, régi épületét, melyet belgiumi anyagi segítséggel, Kati rendkívüli szervező képességével és áldozatos munkájával, a testvérek közreműködésével újjá varázsoltak.
Nem látványosan, de kitartóan végezték a család és munka mellett vállalt feladataikat. Kati szervezte meg a gyermekek terápiás zeneoktatását, minden évben a jótékonysági hangversenyt “Gyermekek a gyermekekért” (Szent Anna Templom), melynek bevételét a mozgássérült gyermekek kapták meg. Ő találta ki, hogy gyermeknapon hívjuk meg a kórházban ápolt sérült gyermekeket szeretetvendégségre a vincés házba. Fia emléke és a vendégül látott gyermekek önfeledt öröme könnyes boldogsággal töltötte el Kati szívét. Felsorolni is nehéz, mennyi ötlete volt a gyerekek és a szegények megsegítésére.
Rengeteget dolgozott saját egészség rovására is. Minden problémára azonnal reagált. Árvíz Kárpátalján: sürgősen elkezdte a gyűjtést, szervezést, saját maga kísérte a kamiont néhány társával, vitték a meleg ruhát, élelmet, tisztítószereket, a hideg téli, síkos időben a katasztrófa sújtotta területre. Természetesen, amikor meglátta a tiszai árvíz képeit a híradóban, már hívott is bennünket és a szeretetből szállító kamionost, hogy mielőbb vihessük a segítséget a kétségbeesett embereknek. Kedvességével, együttérzésével a könnyek közt is mosolyt fakasztott. Legkedvesebb ajándéka az az ibolyacsokor volt, melyet egy idős asszonytól kapott az árvíz elpusztította háza kertjéből.
Munkabírásánál és rendkívüli szervező képességénél csak szeretete volt nagyobb. Mindig mosolygott, sok problémája ellenére is. Mindenkihez volt egy kedves szava, hozzá fordulhatott bárki lelki vigaszért. Ha betegek voltunk, Ő volt az első, aki meglátogatott és segítségét felajánlotta. Értünk aggódott, de saját bajáról nem beszélt, csak dolgozott, dolgozott, mosolygott és örömöt vitt mások életébe.
Nemcsak a vincés testvérek szerették, hanem a betérők is. Jószívűségéről ismerte mindenki, személyiségéből áradt a szeretet, megértés. Fáradságot nem ismerve, önzetlenül, Páli Szent Vince útmutatását követve végezte Kati a karitatív munkát.
Halála égi születésnap. Most már “fentről” segíti munkánkat. Érezzük jelenlétét. Kérjük közbenjárását, hogy mi is vincés szellemben végezhessük munkánkat továbbra is.
Isten áldjon, Kati! Nyugodj békében!
