Federic Ozanam
Rólunk
1833-ban megalapította a Páli Szent Vince Társaságot Párizsban.
Az alapító így foglalta össze szándékát: "Szeretném az egész világot befoglalni egy jótékonysági hálózatba." Célja: anyagi és lelki segítségnyújtással javítani szociális körülményeit az elhagyott, rossz sorsú családoknak, öregeknek, gyerekeknek, valamint a betegek, testi és szellemi fogyatékosok otthoni és kórházi ápolásának segítése. Nyolc év múlva Párizsban már huszonöt, az ország többi részén harminc Szent Vince Konferencia működött, összesen kétezer taggal. 1845-től a mozgalom Németországra is átterjedt. Ma 148 országban 780 ezer taggal működik a Páli Szent Vince Társaság Szeretetszolgálata. Központja Párizsban van.
Frederic Ozanam 1813 háborús évében született, Milánóból indult el rövid, alig negyvenéves élete, majd a két francia forradalom között Lyonban, a szövőmunkások forrongó városában nevelkedett. Fiatal éveiben átesett a kételkedés és a szellemi bizonytalanság korszakán, de filozófia tanára - Noirot abbé – megszilárdította hívő meggyőződését. Tanulmányait a Sorbonne-on végezte, később ott lett egyetemi tanár. "Megígértem Istennek, hogy életemet az igazság szolgálatának szentelem" - írta naplójában. 1832-ben már egy hatvan fiatalemberből álló baráti kör tekintette őt vezérének. "Tetteink legyenek összhangban a hitünkkel. Állítsuk hitünket az irgalmas szeretet védelme alá!" - vallotta. Ozanam és társai tanulmányozni kezdték Páli Szent Vince életét és elgondolásukat az ő égi pártfogása alá helyezték. Azt akarták, hogy alakuljon minden országában egy-egy átfogó jellegű nemes egyesület a szegényebbek támogatására. A hit terjesztésére is törekedett. Lacordaire szerint a 19. századi katolikusság egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. Nagyon fiatalon halt meg Marseilleben. Frederic Ozanam halála után másfél évvel huszonnégy országban háromezer Szent Vince Konferencia működött. 1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta Párizsban, a Notre Dame székesegyházban.
